Óriási port vert fel a köztársasági elnök kisdoktorijának ügye. A hvg.hu egy névtelenségbe burkolózó (egyébiránt meglehetősen elhivatott és ráérő valakiről van szó, akit még véletlenül sem motiváltak politikai indítékok) külsős szerzőjének cikke lerántja a leplet: az elnök plagizált!

Borús időkben a változatos politikai palettára tekintve az ember óhatatlanul is elgondolkodik, hogy melyik párt, szövetség netán civil szerveződés lehetne az, amelyik mellett letenné a voksát, ha a haza ezt a tettet mondjuk, éppen ezen a hétvégén követelné tőle.

Gondolkozik, utánanéz, böngészget, olvasgat, majd megborzong. Elképzeli magát valamelyikük mellett, lajstromozza életét, megvizsgálja viszonyulását a világ egyetemes dolgaihoz. Miután ezzel végzett, megpróbálja összeilleszteni önmagát az egyik tömörüléssel, és valószínűsíthetően még nagyobb zavarban érzi magát, mint mielőtt még belekezdett ebbe az egészbe.

Nézzük végig a lehetséges kínálatot, de most a gondolatkísérlet kedvéért szándékosan lecsupaszított módon, úgy, hogy közben félretesszük alaposságunk, s csak az asszociációink hívjuk segítségül.

A blog megkísérli, hogy puszta szócséplés helyett a felvetett témák során létrejött vitákból született megoldásokat aktív cselekvéssé változtassa át. A játék lényege, hogy a szavak immáron ne maradjanak meg az egymás felé hajított szónoklatok szintjén, hanem formálják a valóságot.

Hogy miként működhetne ez – ha egyáltalán működne – a gyakorlatban, ez az első posztból rögtön kiderül.

A szó elszáll, a tett megmarad.