1)      Azok a szavazók, akik egyaránt elutasítják a két nagy tömörülést, kénytelenek a polc aljáról válogatni. Itt a szalonképesség felé törekvő Jobbikon és a majdnem láthatatlan LMP-n kívül alig találni mást, a többiekhez már mélyen kell kotorászni.

2)      A három párt identitása óhatatlanul összemosódik. Egy hajóban kell eveznie az MSZP szociáldemokratájának a DK liberális értelmiségijeivel, és a Szolidaritás szobordöntögetőivel. Orrokat befogva a potenciális szavazók természetesen hajlandóak lehetnek a közös cél érdekében egyfelé húzni, de akármi is lesz a választás eredménye, a szakadás biztosan megjósolható.

3)      A tényleges megmérettetés esélye oda lett. Egyik szervezet sem versenyeztetheti meg jelöltjeit a szavazópolgárok előtt, a parlamenti helyek ismét a büféasztalok körül dőlnek el. Ez a felállás az E14, de még a DK frissen toborzott aktivistáinak is könnyen lehet egy utolsó csepp a pohárban, nem is szólva azokról a vezetőkről, akik az alkudozások során odébb lesznek pöckölve a húsos fazéktól.

4)      A keresztes háború retorikája nem csak előnyöket biztosít, de a kormánypárt kezébe is új fegyvert ad. Annak sulykolása, hogy a választás immáron a két óriási erőcentrum között dől el, azt is jelentheti, hogy azok, akik a hármas szövetség akár csak egyik tagjával szemben is éreznek visszafojthatatlan viszolygást – kénytelenek lesznek vagy távol maradni, vagy eleve esélytelen helyre voksolni, vagy akár húzódozva bár, de a jelenlegi kormányra szavazni.

5)      A történelmi lehetőség, hogy „tiszta” lappal induljon néhány új pártszerveződés, ezzel a lépéssel végképp besározódott. Soha többé nem kerülhet elő a kampányban az a szlogen, hogy bármelyik brigád is hatalmi elvektől mentesen akar, csupán meggyőződéses alapon politizálni, hiszen az alkudozás pontosan az erők maximalizálásáról szól.

6)      Elveszett egy idea. Az, hogy a civil világ képes kitermelni magából egy pártnyi önkéntest, szabadgondolkodót, érdekektől mentes lelket, akik – legyen bármi is a vége – képesek végigmenni a maguk által választott úton. Amint lehetőségük adódott rá, inkább beálltak a szó legrosszabb értelmében: politikusnak. Meghasonlásukat egy ideig rejthetik aféle bullshit-ek mögé, hogy ez az ára a jelenlegi kormány leváltásának, de mindenki érzi, ezzel valami elveszett. Valahol pont az, amit megőrizve, valamikor, a távoli jövőben lehettek volna győztesek.