Dehogy börtönt, adjunk inkább tényleg kötelet.

Mondom is, hogy milyen jellegű kötelek jöhetnének szóba:

Erős.

Ezzel a huszonöt éve itt rohadó „jobb oldal” ügyes mozdulatokkal magához csomózhatja, a rosseb tudja mióta itt rohadó „balt”, és tipegve bár, de közösen, és főleg gyorsan kotródhatnak is odébb, hogy átadják végre a helyüket. Bárkinek.

Rugalmas.

Hogy amikor már összekötözték magukat, akkor még legyen lehetőségünk melléjük tuszkolni a közpénzen jó zsírosra tömött mutyiban mártott vállalkozó cimborákat.

Vastag.

Mint a bőr az arcukon. Mert programokról szóló kampány helyett már megint csak a tetvészkedés megy. Imázs kontra bekiabálás. Gyermekkorom fényképei a piros sarokban, Nemzeti pitypang a narancssárgában. S erre van fix két millió itt és másfél amott. No, jó, ezt így hogy hoztuk össze polgártársak?

Színes.

Nehogy azt képzelje bárki is, hogy kipécéztük, pont őt. A közös gúzsban van helye az összes színnek. Fehér, barna, piros, narancs, piros-fehér, szivárvány, EU-kék. Mind hazudtok! Majd ha abbahagytátok, és bocsánatot kértetek ezért a két ellopott évtizedért, akkor lehet szó arról, hogy masni legyen a csomó.

Acélsodronyos.

Mert a simát ezek elszakítják… Láttuk, tapasztaltuk. Elszakítják, kibújnak belőle, örömükben összeölelkeznek, és májas-véres hurkás tort ülnek az adóforintjaink még ki sem hűlt picinyke testén.